ahol kendőzetlenül önmagad lehetsz
A világban, amiben élünk kirekesztenek, ha mások vagyunk. Tudom, sokan ezt gondolják, tapasztalják, de biztosan így van? Valamilyen szinten igen. Azt tapasztalom azonban, hogy inkább az egyén rekeszti ki saját magát, hogy aztán olyan emberekre, társaságra találjon, ahol becsülik. Írnak arról sokan, mennyire nincs ez rendben; anyád megszült, felnevelt, apád adott pénzt ételre, ruhára, stb. …
Nagyon sokáig küzdöttem azzal, hogy mindenképpen valami újat, mást hozzak létre, amiről még nem beszélt, írt azelőtt senki. Sok csalódás és fájdalom árán sikerült rájönnöm, hogy olyat már nem igazán tudok kitalálni. Mára már tudom, hogy emögött is a megfelelési kényszer áll, a félelem attól, hogyha ugyanolyan vagyok, mint más, akkor nem szeretnek, a középszerűség …
Ezek a témák meglátásom szerint nem a legnépszerűbbek. Nem a legnépszerűbb mást mondani, mint a többség, nem a legnépszerűbb rávilágítani arra, ahol hiány van, ahol sötét van, ahol fáj valami… Márpedig „spirituális körökben” rengeteg ilyen van (Persze, más területeken is…) Az előző, legelső ilyen posztban már elkezdtem feszegetni ezt a témakört. Talán a hitelesség az, …
Mindenki átélt már ilyen-olyan traumatikus tapasztalást. Valakinek egy látszólag kisebb trauma okoz hosszútávon problémát, van akinek teljesen más a története mint, a tiéd, de ez teljesen rendben van. Mindenkinek megvan a saját története, s a legtöbben félnek megosztani azt, akár a hozzájuk legközelebb állókkal is. Ez is teljesen rendben van. Azonban elképesztően fontos felismernünk traumáinkat, …