Már egészen kislány korom óta nagyon érdekel a varázsvilág; meséktől kezdve, filmeken, történeteken át mindig igyekeztem a világomba csempészni. Mígnem rájöttem, hogy mindez lehet a valóságom, hogy az élet nem csupán fekete és fehér, hanem színek csodálatos kavalkádja. Hiszen varázsvilágban élni nem egyenlő azzal, hogy egész életemben a felhők felett járok, nem egyenlő az elbújással, a szégyenkezéssel, nem egyenlő a mítikus lényekkel és képzelgésekkel, hanem azzal, hogy végre önmagam lehetek! Megélhetem magam teljes egészében, olyan emberekkel körbevéve akik szeretnek és támogatnak!

Boszorkánynak születni kell. Habár szerintem minden hivatásra születik az ember. Ami szívből jön az a valódi, igazi, őszinte… Miután feladtam az orvosira való jelentkezést és (nagy vonalakban) bejártam a világot – és az embereket-, már 22 évesen az Istennő avatott papnője voltam, ami hatalmas megtiszteltetés a számomra, egy út vége és egy sokkal hosszabb út kezdete. Rengeteg ún. „spirituális technikát” sajátítottam el. Ezek közül egyiket sem használom. Valamennyi tökéletes volt arra, hogy rájöjjek, bennem is van valami, ami azért kiált, hogy végre használják, hogy végre adhasson másoknak, rávilágítva arra, hogy rengeteg felesleges, nehéz maszlag vesz minket körbe.

Sok időre volt szükségem, hogy hellyel-közzel megértsem a kirekesztéseket, a megbélyegzéseket, az elutasítottságot, a meg nem értettséget a környezetemtől és azt tudjam mondani, hogy oké, köszi, ebből többet nem kérek. Hivatásomnak érzem segíteni a hasonló érzésekkel kűzdőket, akik elvándoroltak saját ciklikusságuktól, akikben kérdések vannak, akik elveszettnek érzik magukat, akik úgy érzik több van bennünk, csak félnek határt húzni, kiállni magukért. Hivatásomnak érzem, hogy teret adjak arra, hogy bárki visszataláljon önmagához, vagy inkább rájöjjön, hogy soha nem is távolodott el sehonnan.

Hivatásomnak érzem, hogy híd legyek élet és halál között. Hiszen minden már jóval a magzati kor előtt kezdődik, a halállal pedig soha nem ér véget. Elengedhetetlen fogalkozni a születéssel, azzal, hogy figyeljünk arra, mit táplálunk a babáink felé, hogyan, miért vállalunk gyereket, hogyan születünk. Mindennek az alapja a gyermekekben van, akik alapja a két szülőjük…

Egyébként, Sopronban élek a férjemmel és cicánnkal. 2017-ben kezdtem emberekkel foglalkozni, akkor még csak angol tanítással, majd 2018-tól a hozzámfordulók életével, lelkével is.

Itt vagyok számodra, ha meguntad, hogy különböző „szakértők” simogatják, éltetik a traumáidat és emiatt hiányt érzel, vagy éppen azt untad meg, hogy olyan életet élsz, amit nem érzel sajátodnak.

Szeretettel és áldással:

Bianka