biankamunkas Nagyon sokáig küzdöttem azzal, hogy mindenképpen valami újat, mást hozzak létre, amiről még nem beszélt, írt azelőtt senki. Sok csalódás és fájdalom árán sikerült rájönnöm, hogy olyat már nem igazán tudok kitalálni.
Mára már tudom, hogy emögött is a megfelelési kényszer áll, a félelem attól, hogyha ugyanolyan vagyok, mint más, akkor nem szeretnek, a középszerűség érzése és még sok más. Amint rájöttem arra, hogy belőlem csak egy van, hogy az, ahogyan élek, ahogyan prezentálom mindezt, ahogyan másokhoz szólok az egyedi, hiszen belőlem jön – függetlenül attól, hogy már millióan elmondták előttem, azonnal kikristályosodott bennem mi az, ami valójában hív.
Rengeteg ember foglalkozik hasonló dolgokkal, mint én, mint te, mint bárki, s ugyan fejlődik a világ, de a lényeg mindenhol ugyanaz lesz. Ameddig hiszel magadban, ameddig szereted magad, ameddig átengeded magad a belső vezetésnek (vagy felső vagy angyali vagy bármi), addig kiegyensúlyozott, boldog, minőségi életet tudsz élni. Márpedig, ha magad számára megfelőlen élsz, akkor egyértelműen maradandót alkotsz, bármit teszel is.
Nem a külső, materiális sikereink száma határoz meg minket, hanem az, hogy belül mit élünk meg. Milyen érzéssel megyünk munkába? Mit érzünk, amikor szeretkezünk? Milyen érzéssel megyünk haza? Hol érezzük az örömet, könnyedséget (ha egyáltalán érezzük)?
Természetesen minden egy folyamat része és nem biztos, hogy egyszerre minden megy. Mi szükséges mindehez?
Megértés. Magunk felé.
Ölelés:
Bianka
