biankamunkas Ezek a témák meglátásom szerint nem a legnépszerűbbek. Nem a legnépszerűbb mást mondani, mint a többség, nem a legnépszerűbb rávilágítani arra, ahol hiány van, ahol sötét van, ahol fáj valami… Márpedig „spirituális körökben” rengeteg ilyen van (Persze, más területeken is…)
Az előző, legelső ilyen posztban már elkezdtem feszegetni ezt a témakört. Talán a hitelesség az, ami leginkább most idekapcsolódik. Nem lehet hiteles az az ember, aki másként cselekszik, mint ahogy mondja, vagy láttatni akarja. Elengedhetetlen, hogy egységben legyen, amit érzünk, amit mondunk és amit cselekszünk. Vajon az emberek hány százalékánál van ez így? Nagyon kevésnél. Miért?
A válasz roppant egyszerű: társadalmilag, vallásilag meg akarunk felelni. Meg akarunk felelni anyának, apának, otthon, a munkahelyen, a párunknak, a gyermekünknek, bármilyen istennek, lelki vezetőnek és magunknak is. Folyamatosan megfelelésben és önbántalmazásban élünk. Mindebből menekülünk a spiritualitás világába. Továbbra is hangsúlyoznám, hogy semmi problémám nincs sem mítikus lényekkel, sem angyalokkal, sem semmi ezekhez foghatóval. Sőt!
A probléma ott van, hogy takarónak használjuk őket; a tanulást, a tanfolyamokat, a különböző képzéseket és közben üres életeket elünk. Keresünk, hiányolunk, félünk, robotként működünk, mert ez kényelmes, mert ez van belénk kódolva (ezt látjuk a közösségi felületeken, a szüleinktól, az iskolában stb).
Azonban mindez varázslatos megélésektől tart vissza minket! Csodálatos, könnyed, gyermeki mindennapoktól, amelyekben játék az élet! Olyan helyzetektől, amik belső indíttatás alapján alakulnak ki és történnek meg, amik tényleg őszinték, amiket szívesen megélünk, legyenek azok „jók” vagy „rosszak”!
Ez az egyik misszióm, hogy minél többen rájöjjenek erre és megértsék.
Szeretettel:
Bianka
